Under control

- A háti gerincsszakaszon csontosodási zavara van. Valamikor tinédzserkorában zajlott le. Ez egy tipikus hátfájós gerinc.
- A hátam nem fájt soha - válaszoltam az ortopédusnak, amikor felkerestem egy másik problémával. Mivel jó a szeme, kiszúrta, hogy kicsit görbe a gerincem, kért azért arra is egy röntgent, aminek a leletét nézegettük. - Pont a csigolyáimban soha egy rossz érzetem nem volt.
-Örüljön neki. Majd lesz!
-Oké. Majd teszek ellene, hogy ne következzen be.
-Sok sikert! Az könnyít magán, ha ezután soha nem fog erőemelni!

😣

Szerintem meg edzés és az aktív közbelépés maga a korrekció. Nem az edzés káros az egészségre, hanem ha gyenge vagy és elhagyod magad. Fény derült erre a lezajlott betegségemre, amiből semmit nem is éreztem. Minek köszönhetem ezt? Lehetséges, hogy pont a folyamatos sportnak, és annak, hogy erős vagyok? Rossz a gerincem, de sosem fájt! Ezt általában fordítva szokott lenni, legalábbis ahogy én hallom - olyanoktól, akik nem foglalkoztak az erősítéssel. A jó alapanyagot el lehet cseszni a nemedzéssel, de a rossz, Scheuermann szindrómás alapanyagot viszont feljavítja a sok megmozgatott mázsa. Felhúzás, lehúzás, húzüdkodás, evezés... nem csak dísznek van.

A fenti beszélgetés idén januárban zajlott le. Mielőtt orvosellenesnek tűnnék: megfogadtam az ő tanácsát is. Aki ismer, tudja, hogy idén már (vagy idén még?) nem nyúltam igazán nagy súlyokhoz, mert az eredeti problémám ("berövidült" izmok a csípőmben) miatt rá kellett jönnöm: a pihenés legalább ennyire fontos, mint az imádott hardcore edzés. Nyújtással, relaxálással, sok-sok testtudatossággal működőképes igazán a váz, a páncél, amit építgetünk.

És ami a legfontosabb: a mi kezünkben van a kontroll, nagyon kevés olyan egészségi probléma van, ami genetikailag eleve elrendelt! A hosszan tartó fájdalom, aminek nincs élettani háttere (tehát nincs szöveti károsodás), az bizony egy tanult magatartás! Természetesen valódi, de nagy az összefüggés a lelkiállapotunkkal és élethelyzetünkkel. Keressük a megoldást, az eszközöket, mozgósítsuk az erőforrásokat, gyakoroljunk megfelelő kontrollt.

Én elmondhatom, hogy sikerült, de ez sosincs lezárva. Egy biztos: akkor érzem magam a legjobban, amikor tisztában vagyok azzal, hogy mikor miért fáj, vagy nem fáj valamim - mert tudom, hogy én tettem, és nem valami megkergült, számomra ismeretlen pilóta ül az idegrendszerem vezetőfülkéjében. 

 

Eniko BonaComment