Nem mostam fogat 10 napig!

Nakérem, megjártam Japánt. Nem (most) lesz beszámoló, helyette mesélnék kicsit az egészségvédő rutinjainkról, amik sajnos nem mindig olyan rutinosak, mint eddig gondoltuk. Az utazás-mindennapok ellentétpár kapcsán gondolkodtam el ezen.

Nem jó hozzáállás ellógni az edzést, gyakorlást, vagy bármi olyan cselekvést, ami közben magunkért teszünk, csak azért, mert holiday-sunsine-hurrányaralunk-anyámtyúkja. A fogmosást is csinálod az utazások során, nem véletlenül. Ami természetes, megkérdőjelezhetetlen rutin, az miért maradna ki?

DSC_0790a (2).jpg

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az elmúlt 10 napban, amikor átlag napi 30ezer lépést tettem, nem nyújtottam, nem mobilizáltam, pedig rámfért volna és hiányzott is minden, amire ilyenkor megoldást tud kínálni egy jól bevált jógaóra. Már akkor is motoszkált bennem, hogy átvitt értelemben "fogmosás" nélkül létezem, de mégsem vettem a fáradságot, és kifogásokat kerestem. "Kicsi a szoba" (tényleg az volt, de ott lett volna a folyosó későeste), "fülledt a időjárás" (mér, Indiában, ahol kitalálták a jógát, nem az?) nameg "majd ha hazajövök, akkor úgyis nyomatom tovább, ott, ahol abbahagytam" (Na ez az! Mire hazaér az ember, addigra meg kész szuvas az egész fogsora). 

Hála istennek és Timi barátnőmnek, egyik első dolgom a landolás után egy spontán jógaóra volt. Na, ha van ekvivalens a szuvas fogsorra, akkor az a berövidült, remegő izomzat lehetne. Nehéz volt, de legalább kurvára fájt. Ja, és tanulságos volt.

Tehát nem is igazi rutin a rutin, ha nem illesztettem be nyaralásom közben? Érdekes, mert az igény megvolt rá, mégis lebeszéltem magam róla, a fenti kifogásokkal. Ez általában igaz az emberekre, ha egészségvédő tevékenységeik, amikért egyszer hosszabb-rövidebb ideig lelkesedtek, elmaradoznak. Nem is kell hozzá elmenni nyaralni. Énvédő kifogások, mert az énjük egy lusta disznó. És inkább választják a fájó, korlátozott ízületeket a jövőnek, mint egy kis seggmozgatást a jelenben. 

Ez egy állandó küzdelem lesz életünk végéig a lusta disznó énünkkel. Aki az egyént hibáztatja, hogy feladja az egészségvédő tevékenységeit, annak nincs igaza, mert a lustaság az emberi természetünk része, túlélési mechanizmus. Az akaraterő pedig bizonyítottan véges forrás. Másrészt viszont nagyon is igaza van, mert aki abbahagyja, az valószínűleg már eleve rosszul kezdte el. A körülményes, komplex mozgásformát, a messzi termet, a drága ruhákat és kiegészítőket kötelezőnek gondolja. 

Holott elég egy hotel folyosója. Elég egy pizsama és pár napüdvözlet. Éljen a minimalizmus! 

Eniko Bona