Külső vagy belső motiváció?

Külső vagy belső motiváció?

A kép nem illusztráció. Valóban mi vagyunk rajta: két hús-vér nő, akik felvettük a futócipőt, és csak mentünk.

futoselfie.JPG

Egy életmódváltás kapcsán nem mindegy, hogy a késztetés honnan jön. Mélyről, saját döntésből akarok változni, vagy inkább a külvilág diktál?

A belülről kontrollált egyén kreatív. Különbséget tud tenni a saját meggyőződése és a külső behatások között. Szereti magát, és ez csupán annyit jelent, hogy az önmaga iránti tisztelet ösztönzi arra, hogy jobb minőségű életet teremtsen.

A külsőleg kontrollált egyén el van nyomva, de sokszor ő sem tud erről. Azt hiszi, hogy a norma, aminek meg akar felelni, a sajátja, holott simán lehet, hogy a családja, a környezete szorítja háttérbe egyéni kezdeményezőkészségét. Észre sem veszi, hogy megfelelési kényszerben van. Legtöbbször persze nem ilyen rejtett a helyzet, mert egyszerűen csak anyagi elismerés, vagy akár félelemkeltés is irányíthatja a cselekedeteinket, vagy csak egyszerűen az, ha tudjuk és kimondjuk: „ha szeretni fogsz, akkor megteszem”.

Ha el akarsz érni egy célt (legyen ez most testsúllyal kapcsolatos), akkor fel kell mérned, hol tartasz és honnan merítesz motivációt. Fogyiverseny pénzért, hírnévért? „Leszálkásítok a nyárra” célok? „Lefogyok az esküvőre” álmok? Tökjó, de ezeknek semmi köze a változáshoz. Közben rossz lesz, mert bazi nehéz és úgyis megszegsz ezt-azt, ami bűntudatot kelt és amúgy is rossebbe ezzel tetves fogyókúrával.

Ha viszont belülről motiváltan, keményen dolgozol a fogyásért, akkor a nehézségeket elviseled, mert van egy szilárd öntisztelet a háttérben.

Példák:
Szeretem magam, ezért nem tömöm magam szar kajákkal, pedig nehéz nem megenni.
Szeretem magam, ezért jó anya akarok lenni, aki példát mutat, ezért elmegyek edzeni, hogy lássák a gyerekeim: így is lehet.
Szeretem magam, ezért fontos helyen áll az életemben a visszahízás elkerülése. Ha megcsúszom, nem utálom magam, hanem folytatom, ahol abbahagytam.

Aki az önszeretetet úgy éli meg, hogy megfogadja a „fogadd el magad” tanács nárcisztikus oldalát, és baromságokat mantrázik magának a tükörbe minden nap, azt sosem értettem. Komolyan, ez működött már valaha valakinek?! Attól nem elfogadod el magad jobban, hogy naponta elmondod százszor és kiírod instára, hogy tulajdonképpen te szereted magad.

Egy alap, amit nem lehet elkerülni: tisztelet! És ez nem áll meg az ilyen béna pozitív megerősítéseknél, hanem cselekvésre késztet. Szereted magad? Szétadom. De akkor élj is úgy haver.

A kép nem illusztráció. Motivációink irányultságát épp a zalai dombok között futva keresgéltük. Beszélgettünk róla, és ami még fontosabb: felvettük a futócipőt, és csak mentünk. Csináltuk, teketória nélkül, azt, amit fontosnak vélünk: a tervszerű mozgást, hogy jobb emberek, jobb nők, társas lények, anyák, jobb gondolkodók legyünk.

Eniko BonaComment