3 dolog, amit a csinosságért ma már nem tennék meg

1. Szolárium

 Én, 3 éve. Áprilisi szín. Hihető, mi? :D

Én, 3 éve. Áprilisi szín. Hihető, mi? :D

Sosem felejtem el, amikor először belépem egy szoliba 2015 áprilisában. Kíváncsiságból mentem, de rögtön tudtam, hogy mit esznek rajta az emberek: már az első alkalom után szebbnek, vonzóbbnak láttam magam. Azt mondják, új kisugárzást ad, és ez egyből világossá vált számomra is, hogy igaz. A energiával feltöltődés sem kamu. Csakhogy ugyanazt a fényterápiát egy százas izzó is tudja, a pár héttel később megérkező természetes napfényről nem is beszélve. Itt jön a bibi: pár hétre rá tényleg jött az a bizonyos természetes napfény, én viszont ugyanúgy jártam szoliba, akkor már heti 2-3x. A szerelmetes barna bőr és az újdonságérzet rendesen megbolondította a fejemet.

Emlékszem viszont arra a pillanatra is, amikor hülyén kezdtem érezni magam. Egyszer augusztusban, kánikulában éjjel 1-kor útnakindultam az egyik, közelünkben lévő 0-24-es szoliba, amire ki volt írva: hőségriadó miatt zárva. Értitek: még a legelvetemültebbeknek szóló szalon is azt üzeni: "Há noooormális?" Inkább otthon kell hűsölni és hidratálni. Akkor kicsit visszavettem, jött egy görög nyaralás, majd asszem telítődtem melaninnal arra az évre, amikor szőkeként csokibarna voltam. Legközelebb csak következő februárban mentem párszor, akkor már csak a kétheti-havi "kényeztetést" belemagyarázva. Nyilván az sem tartott ettől vissza, hogy már egy bőrgyógyász is eltiltott, miután az előző évben megszületett pöttyeimet halálsápadtra válva, rettegve megmutattam neki. "Semmi komoly, mind jóindulatú, de be ne tegye oda többet a lábát."-mondta, de én azért még lejártam a bérletemet. Kacérkodva az ésszerűség és épelméjűség határaival, még a következő hónapokban is párszor befeküdtem, leragasztva a pöttyeimet, csak mert.

Aztán 2017-ben a szoliban töltött percek száma nulla lett - és így is marad. Fehéren is szép az élet!

2. Bontsd ki este a hajfonást, ajóéletbe! 

Nem több, mint 1 héten keresztül volt befonva szorosan a hajam. Imádtam, nem akartam elengedni, pedig már húzta nagyon :) Amikor kibontottam, hullott, mint a szemét, csak úgy markoltam magam után a tincseket. Időközben Kriszta, a fodrász felvilágosított: egy nap 100 szál hullik ki átlagosan, és ha a hajunk hosszú és hét napig copfban volt, akkor bizony látványos és borzasztónak hathat a hetedik napon a fürdőkád tartalma. Ez megnyugtatott, de ennek ellenére vallom: befonni, befonatni menő, de aznap bontsátok ki! Ha tartósan húzza a fejbőrt a szoros fonat, akkor valóban bekövetkezhet tartós kopaszság. Mint kiderült, velem nem ez történt (egy hét nem is tudná ezt művelni a hajammal), de mondjuk Naomi Campbell tudna erről mesélni. Vigyázni kell a hajunkra, akkor jó, ha egészséges! 

 kép forrása: pinterest

kép forrása: pinterest

3. Többedik tetoválás

1907493_10152829593796854_2412041322865267948_n.jpg

Amíg egy volt, alig vártam, hogy jöjjön a többi. Most úgy vagyok vele, hogy van is, szép is, de minek. Befejezetlen, mert ennyire volt csak ihlet, és tudom, majd egyszer valaki megcsinálja... de ha egynél maradtam volna, az is jó lett volna. Ettől függetlenül, ha valaki ismer kreatív művészt, akivel tovább tudunk dolgozni rajta, szívesen venném :) 

A testmódosítások mögöttes tartalma amúgy érdekes és sokat emlegetett téma a kutatási területemen is. Szerintem nem kérdés a blogposztjaim alapján, hogy mire teszem a voksomat az alábbi két állítás közül: "Vagyok én és van a testem", vagy "Én a testem vagyok".  Egy következő posztban elárulom majd, hogy melyik állítás a nyerő, és miért. Nézzetek vissza hamar!

Eniko Bona