5+1 dolog, amire a mindfulness szemlélet megtanított

Ezek saját tapasztalatok. Ha valaki nem tudja, mi az a mindfulness, akkor jöjjön ki a barlangjából és nézelődjön itt, itt vagy itt. Vagy nyisson ki egy újságot, mert már nem lehet olyat találni, ahol ne lenne róla szó. Kritikák, védelmezések.

Tehát mivel már többezren próbálták előttem leírni a mindfulness lényegét, én inkább megosztanám, hogy számomra mik a tudatos jelenlét legfőbb pontjai, amiknek minőségi javulást köszönhetek. 

1. A kavargó gondolatok helyett befelé figyelés sokkal nehezebb, de kifizetődőbb.

Ha valaki azt mondja nekem húszévesen, hogy cikázó "daydreaming" gondolatok helyett mennyivel több értelme van meditálni, vagy csak nyugiban azt figyelni, hogy mi történik velünk, akkor egy szót sem értettem volna a blablából. Egyáltalán mi az, hogy befelé figyelés? Régen kiröhögtem volna, ha közlik velem, hogy azt figyelni, hogy most épp rásímul a combom-csípőm a székre, vagy megvizsgálni, hogy milyen színű az aszfalt, egy tökéletesen valid és értelmes időtöltés. Ehelyett inkább ezerszer elismételgettem magamnak, hogy mit mondtam rosszul a meetingen, hogy holnap mit fogok enni, kínlódtam, hogy unatkozom és jobb híján arról álmodoztam, hogy milyen lehet az élet császáraként mojitót inni a tengeren. A tudatos figyelem épp az álmodozás ellenkezője. Összpontosítás, amivel sokra lehet menni. Minél előbb kezdi el gyakorolni az ember, annál jobb, ugyanis ez az éberség az intelligencia gyökere. 

2. Tényleg akkor élek a legintenzívebben, ha az adott pillanat történéseire gondolok, és semmi másra.

Ezt sem értettem sokáig. Hiszen tök természetes volt, hogy fejleszteni akarom magam, és a következő teendőn és kipipálandó dolgon kattogok. Amúgy ezt még mindig aláírom, hogy fontos dolog, meg jó érzés is. Viszont meditáció közben nincs olyan, hogy "na, most mi következik?". Itt és most, ez van, kész. És ha ez megvan, akkor nincs már teljesítménykényszer sem.

 Itt épp húszéves vagyok és biztos azt figyelem, hogy mi történik a szomszéd sziklán. Én felvilágosulatlan XD

Itt épp húszéves vagyok és biztos azt figyelem, hogy mi történik a szomszéd sziklán. Én felvilágosulatlan XD

3. Miért ne meditálhatnék az arra félretett időn kívül is?

Ki mondta, hogy félre kell tenni neki időt egyáltalán? Mi lenne ha bármikor a nap során, mikor rájövök: nincs értelme ezeknek a zizegő gondolatoknak, csak egyszerűen ellazítanám a vállamat és megfigyelném, hogy ez egy szuper érzés.

4. Minden túl erős kötődésnek önbecsapás a vége.

Megtévesztés azt gondolni, hogy ha túl erősen fogódzunk valamibe, akkor az jó nekünk. Lehet az egy évekig táplált szokás, vágy, álom, esemény, nézőpont, vagy emberi kapcsolat. Ezt meglovagolva kapta fel a new age mozgalom az "Engedd el!" szlogent, amit túlhasználnak, és vissza is élnek vele sokan. Kár, mert egy alapvető igazság van benne szerintem: hogy azok ne torlódjanak fel, a kötődés száljait gyengéden el kell vágni. Hagyni, hogy kibontakozzon inkább valami más. Ennek a gondolatmenetnek a továbbfűzését pedig Oravecz Nórára bízom.

5. Az az elme, amit a beszűkült ambíciók és a személyes haszon hajt, elég silány minőségű.

Kicsit kapcsolódik az előző ponthoz. Túlzottan ragaszkodni egy álomhoz pl., hogy 50 éves koromra milliomos leszek és nem kell dolgoznom, ellenkezik a mindfulness stratégiáiával. Mégis így indulunk neki sokan, mert valamiért szörnyen gyűlöljük a jelenlegi életünket és magunkat. Énközpontúságunk annyira mély ebben a hatalmas űrben, hogy társas kapcsolataink elhalnak, környezetünket elpusztítjuk, és paradox módon saját magunk (azaz jelenlegi életünk minősége) is háttérbe kerül. Sok sikert a boldogsághoz!

+1: Nem kell sznobériát csinálni a dologból.

Attól, hogy meditációval kezdtem a napot, még nem kell valami felvilágosult hashtagWoke szuperagynak gondolni magam. Amúgy meg lesznek jól sikerült gyakorlások, de vannak nagyon ergya alkalmak is. Kérdésekkel, őszinte kíváncsisággal kell nekilátni. Nem több, nem kevesebb, mint mondjuk egy fogselymezési rutin: profán, egyszerű gyakorlat amit vagy csinálok, vagy nem, de nem lesz belőlem sem hős, sem jógi, sem entelektüel ha csinálom. Ha pedig nem csinálom, akkor sem vagyok rosszabb ember. 

Eniko Bona