A jógáról

Írni szeretnék kicsit a jógáról.

Tavaly ősszel bekövetkezett túledzésem miatt eléggé rottyon voltam mostanában. Nyilván, ahogy eddig sem a súlyzókkal történő edzésciklusaim alatt, ez idő alatt sem jutott eszembe a jóga mint kiegészítés. Egy novemberi napon teljesen véletlenül jógáztam életemben először, magam sem voltam képben, hogy épp hol vagyok, de nagyon tetszett.

Január eleje óta sok-sok alkalmon keresztül másfél órában tudom művelni azt a testemmel, amire nagyon régóta szüksége volt. Izmaim, ízületeim, idegrendszerem ezért rimánkodtak fél évtizede. Az immunrendszeremen való javításon is segíthet, bár azt már ezer éve „javítani” akarom, de fogalmam sincs, milyen eszközökkel. Úgy érzem viszont, hogy a légzéstechnika gyakorlás az epic boost, és soha a büdös életbe nem leszek beteg!

Vegyük ezt a rejtélyes mozgásformát plusz a téli depresszióból adódó elmélkedős hangulataimat, és már meg is van a TITKA annak, amit én testi-lelki jóllétemnek nevezek. Igen, jól olvastátok, a depresszív hangulat igenis képes jólléthez vezetni (erről később tutira lesz poszt). Míg nyáron azzal vagyok elfoglalva, hogy aránytalanul barnultam, vagy mert egy koncert felére értem csak oda adott fesztiválon, télen elég meredek kérdéseket járok körbe négy fal között, és általában meg is válaszolom.

Amúgy ez azért mókás kicsit, mert az elmúlt öt évben meg voltam győződve, hogy a deadlift gyakorlat a kulcs a mentális egészséghez. És valóban, rengeteg örömöt adott. Ez a gyakorlat felállást jelképezi, azt, hogy ha ki tudod húzni magad ekkora teherrel, akkor bármire képes vagy. Az erő szimbóluma, meg a guggolás, fekvenyomás nevű szerelmeim is, de ezeket most a lágyság és ellazítás kell, hogy kövesse. Valaki ennél kicsit sűrűbb frekvenciával végzi az erőedzés-nyújtás ciklust: nekem úgy tűnik, ez ötévenkénti makrociklusokat jelent…

Gondolkodtam rajta, hogy miért pont most. Hiszen már 10-15 éve is gyakorolhatnám a jógát, annyira divatos volt mindig is, mióta az eszemet tudom. Valaki azt mondta az egyik órán, hogy "még nem álltam készen rá". Fura ebbe belegondolni – amikor azt hiszed, már annyi mindent tudsz magadról és a mozgásról, majd előrébb jutsz, és kimondod: ilyen jó még sosem volt! Mire vártam eddig? Ezért is vagyok elnéző ezzel az ezoterikus magyarázattal. Ehhez hasonló frázisokra általában az öklömet rázom, de most igazat adok ennek. És tényleg "nem álltam készen" abból a szempontból, hogy fogalmam sem volt, hogy lehet annál jobb, mint a deadlift és az erőkultusz. Mik ki nem derülnek!