Egészséges étkezésről tájékozódnál? Ezek a legrosszabb források:

Félreértelmezett tudáshalmazok és agresszív ideológiák. Ezek alkotják napjaink hiedelemkáoszát.

Az egészséges táplálkozási tanácsok káosznak tűnhetnek. Tudom, milyen bosszantó, ha minden nap más tápanyagról halljuk, hogy most ő a mumus. Viszont egy ideje elegem van ebből a nyavalygásból, annak ellenére, hogy én is nyafogtam már emiatt. Mára már készen állok arra, hogy ez a területet egy új szögből szemléljem, ahelyett, hogy mérgelödök a zavartság miatt. Így határozottan jobban megy a tanácsadás a tanítványaimnak is.

Amit látunk ugyanis, az a tudomány fejlődése a szemünk előtt. Nincs azzal semmi baj, ha rácáfolnak egy korábbi állításra. Évről évre új eredmények születnek, és ez JÓ dolog! (És még a java most jön... a mikrobiom világa, ami még egyáltalán nem agyonkutatott téma, vagy a nutrigenomika... akkor aztán kapkodhatjuk a fejünket.)

Teljesen igaz az is, hogy eddig is megéltek az emberek mindenmentes lisztek, D vitamin kiegészítők és Omega-3 nélkül… Persze, hogy megmaradtunk. Ugyanakkor miért ne használnánk ki, hogy rendelkezésünkre áll ez a tökjó tudáshalmaz? 

Egy rövid kitérőben le kell írnom, hogy itt elválik a két drasztikusan más definíciója a tudásnak.  Jordan Peterson és Sam Harris is vitázik erről. Először ott van a test bölcsessége és a hatalmas túlélési know-how, amit elsajátítottunk generációkon, évezredeken, évmilliókon keresztül. A másik pedig a módszeres tudományos kutatási eredményekből származó tudás, ami az elsőhöz képest kis nyikhaj. Az egyik 3,5 milliárd éves, a másik pedig hatszáz. A másodikat tehát úgy is nevezhetjük, mint egyfajta bizalom, amit a tudomány mérőeszközeibe és képviselőibe vetünk. 

A tudományos eredmények értelmezésénél meg kell nézni: mikor jelentették ki ezek bizonyos kutatók ezt az igazságot? Nem mindegy, hogy a 20.század közepén 15db terhes nőn végzett tápanyagintoleranciafelmérés eredményeit olvassuk, vagy többtízezres országos longitudinális modern vizsgálatról van szó. Nézzük meg mindenekelőtt: miért írták le ezt? 

Lehet, hogy pénzügyi érdekeltségből publikálták. Ezalatt ne azokat a nyilvánvalóan reklámjellegű rövid írásokat értsük, amely alatt ott ordít, hogy "fizetett hirdetés", ezekről nem nehéz látni, hogy nem a leghitelesebb. Ott vannak a sunyibbak: az igazi kutatások torzított eredményeinek publikálása és továbbadása. 

A legjobb példa erre a reklámalapú élelmiszer-doktrínára az 1960-as években elindult  koleszterin-fóbia, mert hatalmas érdekek mozogtak anno körülötte. Mostanra már rég el kellett volna tűnnie a Föld színéröl, de ez még mindig a legismertebb "egészségügyi tény", hogy az Ön kardiovaszkuláris egészségére a magas zsírtartalmú ételek veszélyt jelentenek. Amikor a nagy hírek jöttek ki a zsírok és a tojássárgája szívleállító hatásairól, és a margarinról mint megoldásról, egész Amerika elcsúszott. Mire kiderült, hogy ez nem más, mint a cukoripar által támogatott kampány, a jól ismert élelmiszer-piramis már óriási rombolást végzett. Néhány igénytelen és összehányt kutatás eredményére épült egy nagy kövér hazugságpiramis, és látjuk, mit eredményezett: népegészségügyi katasztrófa az elhízás.

Nézzünk egy mai példát. A romboló hatás a jól kivitelezett kutatásoknál is éppúgy előfordul. „Kicsiben” ez mondjuk úgy működik (én így képzelem😊) hogy a mindenegyben blog szerkesztőjéhez eljut egy cikk, ami olyan forrásokat dolgoz fel, amik a a gluténérzékenység és a lassú a pajzsmirigyműködés között találtak némi összefüggést. Megírja a cikk magyar változatát és rengeteg kattintást kap, az oldalon szereplő reklámokból elvan, mint Marci Hevesen. Aztán itt van nekünk Jolika, akinek nem megy a fogyás, és ugyanezen az oldalon egyszer azt olvasta, hogy az a lassú pajzsmirigytől lehet. Nála csakis ez lehet a gond, hisz mi másért nem mennek le a kilói?! Anélkül, hogy orvoshoz elmenne, bepánikol és vadul gluténmentes helyekről szerzi be ezentúl az (ugyanolyan kalóriadús) fánkjait és pizzáit.

Legyen rossz vagy jó kutatás: mindkettőt lehet szörnyű módszerekkel prezentálni az egészségükért őszintén aggódó és érdeklődő internetezők felé. Nagyrészben kifordított, vagy jobb esetben végtelenül leegyszerűsített infót kapnak az egészséges táplálkozásról. 

Na de itt lép vissza az összképbe az első számú tudáshalmaz is: a testünk jezései, annak bölcsessége. EZ hasznos lehetne, viszont nemcsak a tudományos eredmények hitelességét baszunk ellenőrizni, de még a testünket sem tudjuk olvasni. A "hallgass a testedre, és akkor tudni fogd, mi a  jó neked" már nem túl aktuális tanács. Abból indul ki, hogy testünk egyensúlyi állapotát igyekszik fenntartani szerény túlélési okokból, és ehhez néha segítségünket kéri, pl. éhségérzetet küld, hogy tálplálkozzunk. Viszont annyira éhes már a mai ember a pizzára és a fánkra, mint a fent említett Jolika, hogy könnyen beleszalad az elhízásba. Nem nehéz belátni, hogy túlélési szempontból nem kifejezetten vált a javára, pedig milyen hasznos ösztön az éhségérzet!

Amúgy a fánk és pizza, ami legyen a jelképe az összes magas energiatartalmú ételnek, valaha óriási érték lehetett volna. Ha a paleolit ember megtehette volna, állandóan fánkot és pizzát zabált volna. Gyors energiával látta volna el, és "szigetelést" pakolt volna rá amit úgyis felél az ínségesebb időben. 

Ezért halljuk most is testünk bölcs hangjától, hogy „told be az egészet!” A környezet más (ínség helyett bőség), a parancs ugyanaz. Mert az a parancs, ami a mai környezetben ténylegesen a túlélést szolgálná, még nem létezik a génjeink kézikönyvében: „Ne zabálj annyit, mert 20 év múlva feldobod a talpad!"

Foly.köv.! Addig is, néznivaló: