Alkoholmentes hat hetem - félidő

Ha segíteni akarok, azonosulok. Így csöppentem bele az idei száraz növemberbe.

Ülünk az egészséges ebédünk felett, és töprengünk. Egy jóbarátom, akinek a fogyásában segítek, csodásan átstrukturálta az étrendjét, a mozgása rendben van. Nagyon jól tudjuk, hogy mi a probléma, ami visszatartja még azt az utolsó pár kilót. Hetente többször jár ki a haverokkal, és jön a sör, bor, koktélok, mikor mi. Aztán hazafele a gyros, amiről tudjuk, hogy makróügyekben tök korrekt kaja, csak épp nem akkor, amikor már eleve ötszázas napi kalóriapluszban van a sör miatt, és pár napra rá hasonló akciót tervez. Meddig? Hát úgy kábé élete végéig. Ezek mellett étkezhet úgy a hét többi napján, mint a kisangyal, nem fog fogyni, legfeljebb stagnálni.

Dehát mit csináljon, kérdezi. Ők a barátai, szociális élet nélkül megkukul. Mi a rossebet csináljon kézműves sörözőben? Igyon sprite-ot? Ha a munkahelyén az irodában piálós csütörtök van, akkor ne fogadjon el a főnökétől egy pohár chardonnay-t? Pedig így lehet a legértékesebb pletykákhoz hozzájutni. Az emberek máshogy kapcsolódnak, ha mindenki ivott valamennyit. És így tovább. Hallgatom, és átérzem minden szavát. Nem, itt nem az a jó megoldás, hogy erélyesen rászólok: “mit izgulsz már, lecseréled a barátaid és kész” „ha nem szoksz le a kocsmázásról, számolj tíz-húsz év mínusszal, döntsd el kérlek mi a prioritás” vagy “igen, igyál 800 ft-ért cukorszirupos csapvizet, sokkal jobb lesz az neked, mint a mennyei csapolt IPA”.

Itt csak az segít, ha mindent átéltél, amit a kliensed is, vagy legalábbis empatizálsz. Az sem árt, ha jóban vagytok, és ismered a személyiségét. Ezért teljesen felvillanyozódtam, amikor eszembe jutott: „Gyere el velem az egyhónapos száraz november kihívásra! Ha játékot csinálunk egy ilyen fájdalmas létformából, mint az önmegtartóztatás, akkor egyből könnyebb lesz.” Így indult. Másnap már nem ittam, ennek van ma három hete.

Az első hetem nehéz volt. Minden nap ázsiai ételt ettem, mert az intenzív, függőséget okozó ízvilágot kerestem mindenütt, csakhogy jöjjön valami inger. Persze túlevés és fáradtság lett a vége. Második hetem nem volt nehéz. Elmentem böjtölni – nemhogy alkohol nem volt az étlapomon, de egy falat étel sem. Viszont a sóvárgás és az éhség volt az utolsó inger, ami utolért, hisz gyönyörű táj és gyönyörű emberek vettek körül. Kiürültem: a mérgező gondolatok és a víz-cukor-és zsírraktárak is megindultak világgá. A harmadik héten, azaz most a hét napból ötször voltam kinn. Nem ittam, és csak egyszer gyengültem el az ötből, de akkor gyorsan angolosan távoztam, mielőtt rejtélyes módon whisky kerül a nyelőcsövembe.

Mióta hazajöttem a böjtből, minden nap jobb. Ahogy telnek a napok, úgy tartok be egyre szigorúbban minden mást is, amit kitűztem. A glutént határozatlan ideig ki akarom gyepálni az étrendemből, ezért alkoholmentes sört sem iszom. A mentességnek köszönhetően csomó kalóriabomba, feleslegesen túlterhelő kaja automatikusan kiesik.

 A hideg zuhanyt és általában a hidegterápiát is szorgalmasabban csinálom, ezért a kávéadagom is csökkent. Meditálok, edzek, hálanaplót vezetek. Minden egyes nap leírok három dolgot, amiért hálás vagyok. A munka/tudomány ütemtervem 2020 közepéig be van táblázva.

 Persze lehetünk rosszmájúak is. Micsoda mazochizmus, ugye? Ebből akkora zsinórban zabálás, nagyivás és depressziós epizód lesz, hogy arró kódulok. Most nem így látom. Ezekkel ugyanis nem fosztok meg magamtól semmit, sőt, hozzámtesznek, mert borzasztóan élvezem azt, ahogy a villámló, száraz bokrokat fújó szeles forgószél belső nyugalommá változott a fejemben. El lehet rontani, persze, de ha megerősít valami, akkor az nem száll el nyomtalanul.

A barátom is jól bírja. Csodák csodájára, felfedezte az almafröccsöt, elmegy néha jógázni, és egy másik baráti társaságból akikkel focizni jár (jé, nemcsak alkoholizálni járt),, szerzett futótársat. Ő abbahagyja jövő héten, mert szülinapos lesz, de büszke egyhónapos nemivóként fog koccintani. Tudtam én, hogy működik. Játék az egész.

 

 Béke, chill, napocska.

Béke, chill, napocska.

Eniko Bona